[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Hans Rochus elvörösödött. A lány szájából elhangzó elismerést különösképpen
kitüntetőnek érezte.
- Ennek ellenére nem bízol bennem?
- Tévedsz. Nem ismerek senkit, akiben jobban megbíznék, mint benned. Csupán zárkózott
vagyok, és nem tudom kifejezni az érzéseimet. Türelmesnek kell lenned velem. Megteszek
minden tőlem telhetőt, hogy megelégedésedre szolgáljak.
A férfi meghatódott ezen a megalázkodáson. Bizonyára észrevette Ruth, hogy
jelentéktelennek tartja, és nem kerülhették el a figyelmét csipkelődő megjegyzései sem.
Mindez elbizonytalanította. Hans Rochus ismét elhatározta - mint már annyiszor, amikor
együtt voltak -, hogy elnézőbb lesz. Meg kell békélnie menyasszonya természetével,
ostobaság lenne többet követelnie annál, mint amennyit adni képes. Nem lenne-e még akkor is
adósa a lánynak, ha az jogos követeléseket támasztana?
Igyekezett könnyed csevegést folytatni, és Ruth ebben segített is. Amikor egy órával
később hazakísérte a lányt, meg volt elégedve magával.
Hilde Sontheim kétségbeesett állapotban töltötte az elmúlt napokat. Magánkívül volt, hogy
eljátszotta fényes jövőjét, s anyja szüntelen szemrehányásai csak tovább keserítették.
Wendling iránti szerelme nem volt elég mély ahhoz, hogy erőt meríthetett volna belőle.
Kapott tőle egy bensőséges hangú levelet, amelyben az ifjú tiszt bocsánatát kérte, amiért nem
volt elég erős, hogy megóvja őt a fájdalomtól. Nehéz szomorú szívvel vonult az önként vállalt
száműzetésbe.
Hilde nem méltatta válaszra. Mit is kezdhetne Wendling. szerelmével? Az adott
körülmények között házasságra gondolniuk sem lehet.
Azt, hogy a titkos szerelmi találkákkal Hilde vétett Kracht ellen, az anyja nem tartotta
említésre érdemesnek, csupán azért szidta, miért nem volt elővigyázatosabb.
De az összes szemrehányás sem változtatott azon a tényen, hogy a fényes jövőnek
befellegzett. Nem könnyen akad még egy férjnek való tehetős, fiatal nemes - főleg ebben a
tartományban, ahol mindenki mindent tudott a másikról.
Legalább az eljegyzés felbontásának a közzététele után eltűnhetne egy időre... ! Szörnyű
lesz a kíváncsi kérdések kereszttüzében állni, annyi tapintatlan ember akad.
Ebben a csüggedt hangulatban találta Hans Rochus a hölgyeket. Hildének ki volt sírva a
szeme, a homlokát haragosan összeráncolta, anyja pedig úgy nézett ki, minta megtestesült
megbotránkozás.
Hans Rochus rögtön előállt a javaslatával, és meghívta a hölgyeket Rochsbergbe.
- Nyugodtan maradhattok október végéig. Az esküvőm november 15-én lesz, s az lehetne
az első alkalom, amikor ismét részt vesztek a társasági életben. Addigra mindenki
megfeledkezik a dologról.
A. tábornokné örvendezve egyezett bele, Hilde pedig felállt, és megragadta a férfi karját.
- Hans Rochus, ezt nem felejtem el neked soha!
Az ifjú gróf komolyan nézett rá, de a szíve nem szólalt meg, pedig a lány megható
melegséggel simult hozzá.
- Hiszen rokonok vagyunk. Természetes, hogy segítek, ha módomban áll.
- Te vagy most az egyetlen vigaszom, az ég sugallta a gondolatot, hogy meghívj minket
Rochsbergbe.
- Ruth nevében köszönöm a hasonlatot, az ötlet ugyanis tőle származik.
Hilde arca megkeményedett.
- Vagy úgy? Ő ajánlotta neked? A végén még kiderül, hogy te nem is örülnél a
látogatásunknak.
- Ugyan már, Hilde, ne beszélj ostobaságokat! Hans Rochus nem volna igazi Rochsberg, ha
nem lenne szíves vendéglátó - szólt közbe a tábornokné bosszús aggodalommal, mert
megijedt, hogy a fiatalember esetleg visszavonja az ajánlatát.
- Jól tudod, nénikém, hogy szívesen látlak benneteket. Ha Ruthé is volt az ötlet, én
örömmel egyetértettem. Mikorra várhatlak benneteket?
A tábornokné elgondolkozott.
- E hét végén... mondjuk, szombaton. Neked is megfelel?
- Hogyne, nénikém. Beküldöm értetek a kocsit. Ruth kérdezteti, hogy valamiben a
rendelkezésetekre állhat-e?
Hilde durcás képet vágott, és felsóhajtott.
- Nem; nem tud segíteni. Nincs ember, akinek hatalmában állna. Neki jó dolga van, a te
menyasszonyod, gazdag apja van, nem kell a nyomorult Mammonhoz imádkoznia. Hallotta,
hogy... hogy Kracht küldte vissza a gyúrút?
- Nem, és nem is kell megtudnia. Mint ahogy másoknak sem. Azt hiszi, te bontott ad fel az
eljegyzést.
- Nagyon jó, köszönöm. .
Hilde a kezét nyújtotta, Hans pedig az ajkához emelte. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • alwayshope.keep.pl

    •