[ Pobierz całość w formacie PDF ]

 Már nem bíznak bennem.
 Elég régóta dolgozol Scope-nak  feleltem.  Találj ki valamit.
Gondolkodott; úgy nézett maga elé, mint aki nem fogja fel, amit lát. Végül lassan
megfogta és rám emelte a harmincnyolcast.
 Támadt egy ötletem.
A szemem se rebbent.
 Nyisd ki a garázsajtót, Hoyt.
Nem mozdult. Fölnyúltam a napellenzQhöz, és megnyomtam a távirányító gombját. Az
ajtó életre berregte magát, és fokról-fokra fölemelkedett. Odakint Elizabeth állt az ajtó elQtt.
Tekintete az apja szemébe fúródott.
Hoyt összerezzent.
 Hoyt!  szóltam rá.
Felém kapta a fejét, egyik kezével a hajamba markolt, a másikkal a szemem alá nyomta a
revolver csövét.
 Mondd meg neki, hogy álljon el az ajtóból.
Hallgattam.
 Szólj neki, vagy meghalsz.
 Nem fogsz lelQni a lányod elQtt.
Közelebb hajolt.
 Csináld, amit mondtam, a szentségedet!  Inkább sürgetés és könyörgés érzQdött ki a
hangjából, mint ellenséges parancs. Ahogy ránéztem, valami furcsa áramlat szaladt végig
rajtam. Elfordította az indítókulcsot. Intettem Elizabeth-nek, hogy álljon félre. Tétovázott egy
kicsit, de végül oldalra lépett. Hoyt gázt adott, meglódult a kocsi, elszökkent Elizabeth
mellett. Ahogy hátranéztem, láttam, hogy egyre kisebb, egyre haloványabb, és végül teljesen
eltqnik.
Megint.
EltqnQdtem, hogy vajon látom-e még az életben. Pár perce még magabiztosnak mutattam
magam, de tisztában voltam az esélyekkel. Elizabeth hiába próbált visszatartani.
Elmagyaráztam neki, hogy ezt muszáj megtennem, ezúttal nekem kell föllépnem a védelmezQ
szerepében. Vonakodva, de belátta.
Az utóbbi napokban tudtam meg, hogy életben van. Odaadnám ezért az életemet?
Boldogan. Különös, békés hangulat szállt meg, miközben ott ült mellettem az az ember, aki
elárulta az apámat. A bqntudat hatalmas köve, amely oly sokáig nyomasztott, legördülQben
volt a szívemrQl. Már tudtam, mit kell tennem  mit kell feláldoznom. Eltöprengtem, hogy
vajon volt-e valamikor is igazi választási lehetQségem, vagy eleve elrendeltetett, hogy így kell
végeznem.
 Nem Elizabeth ölte meg Brandon Scope-ot  mondtam.
 Tudom  bólintott rá, aztán mondott még valamit, ami olyan erQvel ütött meg, mint
nyolc évvel korábban, ott a tónál az a bizonyos bunkócsapás.  Én tettem.
Dermedtem vártam a folytatást.
 Brandon összeverte Elizabeth-t. Meg akarta ölni. Ezért mikor odaért a házhoz, lelQttem.
Utána, ahogy már mondtam, rákentem Gonzalezre. Elizabeth tudta, mit csináltam, és nem
bírta volna elviselni, hogy egy ártatlan ember szenvedjen. Ezért bizonyított neki alibit. Mikor
Scope emberei hírét vették a dolognak, gondolkodóba estek, és amikor arra a következtetésre
jutottak, hogy akkor talán Elizabeth a gyilkos&  Elhallgatott vagy egy percre; láttam,
hogyan feszülnek alkarja izmai. ErQt gyqjt valamihez, gondoltam.  Isten bocsássa meg
nekem&  szólalt meg végre, de olyan halkan, hogy alig hallottam.  Isten bocsássa meg
nekem, de nem beszéltem le Qket róla.
Odanyújtottam neki a mobilomat.
 Telefonálj.
Egy Larry Gandle nevq embert hívott fel, akivel párszor már összefutottam az évek során:
az apja meg az én apám a gimnáziumban egy osztályba jártak.
 Itt van velem Beck  mondta Hoyt.  Odaviszem a méntelepre, de csak ha elQbb
elengeditek a gyereket.
Larry Gandle válaszolt valamit, amit nem hallottam.
 Amint szólnak, hogy a gyerek jó helyen van, odamegyünk  mondta Hoyt.  És mondd
meg Griffinnek, hogy nálam van, ami kell neki. Véget vethetünk ennek az ügynek, és nem
kell hozzá se az én nyakamat elvágni, se a családomat eltenni az útból.
Gandle megint mondott valamit, aztán egy kattanás hallatszott, és Hoyt visszaadta a
mobilomat.
 Én is tagja vagyok a családodnak, Hoyt?  kérdeztem. Megint rám emelte a revolverét.
 Vedd elQ lassan a Glockodat, Beck. Két ujjal. Megtettem. Lenyomta az elektromos
ablakmozgatót,
halk zümmögéssel húzódott le mellettem az üveg.
 Dobd ki az ablakon  mondta.
Tétováztam, mire megint a szemem alá nyomta a revolvere csövét. Kipottyantottam a
Glockot; elég gyorsan mehettünk, mert nem is hallottam koppanni.
Szótlanul autóztunk, vártuk, mikor szólal meg újra a telefon. Én vettem föl, mikor
bekövetkezett.
 Rendben van a gyerek  mondta halkan Tyrese. Megkönnyebbülten tettem le a
készüléket.
 Hová viszel, Hoyt?
 Tudod te azt.
 Griffin Scope mindkettQnket megöl.
 Tévedsz  felelte, még mindig rám célozva a revolverével.  Nem mindkettQnket.
45
LEKANYARODTUNK AZ országútról, nekivágtunk a vidéknek. Az utcai lámpák egyre
ritkultak mögöttünk, míg végül a kocsi reflektorain kívül nem maradt a környéken más
fényforrás. Hoyt féloldalt fordult ültében, és egy nagy borítékot vett fel a hátsó ülésrQl.
 Itt az egész, Beck.
 Az egész micsoda?
 Minden, amit apád meg Elizabeth összeszedett Brandonról.
Egy másodpercig nem értettem: ez a boríték egész idQ alatt nála volt. Aztán az ötlött fel
bennem, hogy miért ült Hoyt kocsiba?
 Hol vannak a másolatok?  kérdeztem.
Elmosolyodott, mint aki már várta ezt a kérdést.
 Nincs másolat. Minden itt van.
 Még mindig nem értem.
 Majd megérted, Dávid. Sajnállak, fiam, de most te leszel a bqnbak. Ez az egyetlen
megoldás.
 Scope úgysem hiszi el.
 Dehogynem. Ahogy mondtad, elég régóta dolgozom már neki. Tudom, mit akar hallani.
Ma este véget ér a történet.
 Az én halálommal?
Nem válaszolt.
 És Elizabeth-nek hogyan fogod megmagyarázni?
 Lehet, hogy Q megutál, de legalább élni fog.
Odaértünk a birtok hátsó bejáratának kapujához. Egy
egyenruhás Qr Hoyt láttán beengedett minket. Hoyt végig felém fordítva tartotta a
revolverét. Elindultunk a befelé vezetQ úton, aztán Hoyt váratlanul beletaposott a fékbe, és
felém perdült.
 Be vagy drótozva, Beck?
 Mi? Nem.
 Na hagyjuk a sódert. Megnézem.  Hátrataszított, neki a támlának, és fél kézzel,
gyakorlottan megmotozott, van-e valahol mikrofon tapasztva a testemre.
 Szerencséd  mondta vigyorogva, és indított.
Sötétség és buja televény illata. Fák holdfényben kirajzolódó, mozdulatlan sziluettje.
SzellQ se rezdült. A távolban fények fakadtak a sötétbQl, azok felé tartottunk az úton. Egy
megfakult tábla jelentette, hogy a Freedom Trails-i méntelepre érkeztünk. Leálltunk az elsQ
épület elQtt. Nemigen konyítok a lótenyésztéshez, de elég komoly telepnek látszott, Volt egy
hangárforma épület, de akkora, hogy vagy tíz-tizenkét teniszpálya is elfért volna alatta.
Maguk a sátortetQs istállók végeláthatatlan sorokban húzódtak. Az épületek közötti térségen,
középen egy hosszú itató. Szemközt járatok és ugrató-pályák.
Már vártak ránk: öt-hat méternyire mozdulatlan férfisziluettek.
 Szállj ki!  mordult Hoyt, még mindig felém fordítva a revolvert.
Kiszálltam. Teljes csönd fojtotta le az ajtó csattanását. Ló- és szénaillat érzQdött a
levegQben. Hoyt átkerült a Buick innensQ oldalára, és a derekamba nyomta a harmincnyolcas
csövét.
A négy ember közül kettQt ismertem. A másik kettQnél, akiket még sose láttam, puska
volt, mindketten felénk fordítva tartották. Épp csak összerezzentem, bizonyára kezdtem
hozzászokni a fegyverek látványához. A jobb szélen álló férfi a legközelebbi istálló bejárata
elQtt állt, a másik a bal oldalon egy autónak támaszkodott.
A két ismerQs közül az egyik Larry Gandle volt, a másik Griffin Scope. Hoyt
elQrenoszogatott a revolverével, Nyílt a nagy, hangárszerq épület ajtaja, és Eric Wu lépett ki
rajta.
Nagyot dobbant a szívem, a vér zúgva áramlottá fülemben, a lábaim elgyöngültek. Lehet,
hogy a fegyverek látványát megszoktam már, a testem azonban még emlékezett Wu ujjaira.
Önkéntelenül is lassítottam. Wu szinte rám se pillantott. Egyesen Griffin Scope-hoz ment, és
odaadott neki valamit.
Még vagy tízméternyire voltak tQlünk - Jó hír!  kiáltott oda nekik Hoyt.
Minden szempár Griffin Scope felé fordult. Természetesen ismertem, végtére is az egyik
régi barátjának a fia voltam, az egyik bizalmas munkatársa öccse. Mint szinte mindenkinek,
nekem is imponált medvetermete és eleven szeme. Az a fajta kedélyesen hátba vágós figura
volt, akiben megvan az a ritka képesség, hogy egyetlen pillanatnyi megingás nélkül [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • alwayshope.keep.pl
  •